 |
 |
|
 |
|
Varga Tímea
  |
2008.03.14. 16:20  |
 |
Bocs Marci! Nem olvastam el az előző írásaidat, csak az utolsót. Szóval, olvastad a könyvet. Ez tök jó! Tudod, lehet, hogy sok egyszerre és elég lehangoló is, de EZ AZ IGAZSÁG!
És mindenkinek üzenem, akik elitélik a drogosokat, hogy Ők nem zombik és nem bukók és nem alulművelt tudatlan emberkék. Az lehet, hogy gyengék!
A könyvben megtalálható az én történetem is, és egy biztos: rohadtul nem vagyok gyenge. Csak 6 év úgy telt el az életemből, hogy korunk népbetegségével " a rákkal" éltem mindennap. Édesapám és édesanyám is korán elment, mert megtámadta őket ez a rohadt kór. El tudod képzelni, milyen rohadt érzés, mindennap úgy lefeküdni és felébredni, hogy nem tudod, mi lesz holnap, hogy láthatod-e őket, hogy élnek-e még.
És tudod milyen rohadt szar érzés látni azokat akiket a legjobban szeretsz, SZENVEDNI! De a legrosszabb az, hogy nem tudsz tenni semmit. Szóval megkattantam. Pedig tényleg elég erős vagyok, talán azért is sikerült talpra állnom. De soha nem itélkezem. És a könyvem szereplői sem így és ilyennek születtek. Egyébként, őket nem elítélni kell. Vállalták magukat, hogy az ő példáikon keresztül tanuljanak a fiatalok és a szülők. Ki tesz ebben a rohadt országban bármit ezzel kapcsolatban? Nekem ez jutott eszembe, és megvalósítottam. Lehet, hogy nem lesz nagy durranás és nem éri el a célját, de legalább tettem valamit.
|
|
Hozzászólás szerkesztéséhez vagy törléséhez adminisztrátori jelszó szükséges!
Hozzászólás törlése esetén az már nem állítható vissza!
|
Hozzászólás szerkesztése / törlése |
|
|
|
 |
|
 |
|
|
