|
1974. október 06. (Mérleg) Annak idején olyan jól indult minden! Hogy hol siklott ki, azt senki nem tudja. Ikerként láttam meg a napvilágot. (Uramisten! Ebből kettő is van?!) Csak később lettem Mérleg, aki egyensúlyra törekszik a komoly dolgok és a tömény hülyeség között. Legtöbbször felborul az egyensúly, a sok baromság lehúzza a serpenyőt. Már a gimnáziumban is állandó gondom volt ebből, a jópofa vagy csak jópofáskodó órai beszólások a társaimnak derültséget, tanáraimnak idegrohamot okoztak. A székhez kellett kötözni, hogy bentmaradhassak az iskola falain belül. Hőn szeretett osztályfőnöknőm földi küldetéstudata miatt – miszerint meg kell szabadítani tőlem az iskolarendszert – a középiskola állandó túlélőshow volt számomra. Végül leérettségiztem. Mert a Vakond felkeltett. Ha nincs a cimborám, talán még most is aludnék. Éretlenül. |
Aztán meló, mert kell a lóvé. Voltam én minden: parkolóőr, biztosítási ügynök, üdülési jog-díler, autóvillamossági szerelő, raktáros, területi képviselő, sőt: popzenész. Két év a 4F-Clubbal: azok voltak ám a szép idők! Aztán benőtt a fejem lágya. (Micsoda nagyképű duma!) Édesanyám nyomására, aki mindig is a tudásban hitt, felvételiztem egy egyetemre. A projektből még másfél év van hátra és nemsokára diplomám lesz! Juhéj!
A Zoo-val száz éves barátság bilincsel össze. Egyik hülyébb, mint a másik, így remekül kiegészítjük egymást. Vállvetve munkálkodunk (?) a Délutáni Show-ban a hallgatók figyelméért. És szeretetéért.
Panaszkönyv a bejáratnál. Csak jót írni bele!